- bękart
- {{stl_3}}bękart {{/stl_3}}{{stl_4}}[{{/stl_4}}{{stl_7}}bɛŋkart{{/stl_7}}{{stl_4}}] {{/stl_4}}{{stl_10}}m {{/stl_10}}{{stl_51}}{{/stl_51}}{{stl_11}}1) {{/stl_11}}{{stl_4}}({{/stl_4}}{{stl_13}}nieślubne dziecko{{/stl_13}}{{stl_4}}) {{/stl_4}}{{stl_14}}uneheliches Kind {{/stl_14}}{{stl_15}}nt, {{/stl_15}}{{stl_14}}Bastard {{/stl_14}}{{stl_15}}m {{/stl_15}}{{stl_51}}{{/stl_51}}{{stl_11}}2) {{/stl_11}}{{stl_4}}({{/stl_4}}{{stl_27}}pej {{/stl_27}}{{stl_13}}dziecko{{/stl_13}}{{stl_4}}) {{/stl_4}}{{stl_14}}Balg {{/stl_14}}{{stl_15}}m lub nt {{/stl_15}}{{stl_4}}({{/stl_4}}{{stl_30}}pej {{/stl_30}}{{stl_16}}fam{{/stl_16}}{{stl_4}}) {{/stl_4}}{{stl_51}}{{/stl_51}}{{stl_11}}3) {{/stl_11}}{{stl_12}}typ {{/stl_12}}{{stl_14}}Hurenkind {{/stl_14}}{{stl_15}}nt {{/stl_15}}
Nowy słownik polsko-niemiecki. 2014.